A
pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra
(csütörtökre) esik úrnapja. Ezen a napon
"krisztus titokzatos testét"
az oltáriszentséget ünnepli az egyház.
Kötelező-piros betűs- ünneppé 1264-ben
IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi
Szent Júlinna hatására ,aki egy látomásában
a teliholdat látta, melyből egy darabka
hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte,
hogy a Hold az egyházi évet jelképezi,
amelyből valami hiányzik, mégpedig az
oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás
közvetlen előzménye a híres ,Raffaello
által is megfestett bolsenai csoda volt.
( Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor
vérezni kezdett.)
Az ünnep fő eseménye a körmenet,
amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget.
A körmenet útvonala mentén négy oltárt
állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás
(evangélium-éneklés és áldás) céljára.
Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a
földre , a tovahaladó oltáriszentség elé
rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg és
a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű
szentelményeknek számítanak; hasonló hatást
tulajdonítanak nekik, mint más ünnepek
megszentelődött növényeinek, főleg betegség
és villámcsapás ellen varázsolnak velük.
Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban,
más néven úrmutatóban hordozzák körül,
s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra
is. Ez a vallásgyakorlat a XIII.
században keletkezett.
|
|
