Amióta
az ember földönjáró azóta vadászik. Kezdetben
muszályból, táplálékszerzési céllal, manapság
már inkább csak szórakozásból, az ősi vadász
ösztön által hajtva. A vadászatnak nem kizárólagos
célja a vad elejtése. Legfontosabb az oda vezető
út: a vadászteület szépsége, a vadászat előkészítése,
a vadászatra indulás, a vad becserkészése, a
várva várt vad látókörbe kerülése, a távcső
használata, a fegyver vadratartása, stb. A vadászat
zsákmány nélkül is lehet sikeres, eredményes!
Az igazi vadász ismeri és betartja a vadászattal
kapcsolatos törvényeket, rendelkezik a vadászathoz
szükséges szaktudással, felelősséget érez a
természetért, tiszteli a hagyományokat és a
vad méltóságát, tud mértéket tartani, vadásztársaival
együttműködni, biztonságosan vadászni. Aki törvényellenes
módon vadászik, azt általában orvvadásznak,
vadorzónak szokás nevezni. Az orvvadászatot
a törvény bünteti! Kács területének
túlnyomó része nagyvadas terület, a Bükk Hegység
erdőségeiben élő valamennyi nagyvad megtalálható
Kácson is: szarvas, őz, muflon, vaddisznó, stb.
A nagyvadállomány esetében -mivel nagyvadragadozók
nincsenek- szükséges is a vadászat, mert a nagyvadfajok
mennyiségi szabályozását csak a vadászat tudja
biztosítani. A vadászható vadfajok érdekében
történő élőhely-gazdálkodási beavatkozások (vadföldek,
dagonyák, vadetetők, búvó helyek létesítése,
fenntartása) a nagyvaddal együtt élő védett
fajok számára is előnyökkel jár. Ilyen értelemben
a vadászat-vadgazdálkodás igazi, aktív természetvédelmi
tevékenység . Szerencsére Kácson
is ez a jellemző! A napjainkban egyre gyakoribb
és következmények nélküli orvvadászat súlyos
pusztításokat okoz a természetes vadállományokban,
ezért a régi vadaskertek újraélesztése (felújítása,
korszerűsítése) vagy újabb kertek létesítése
indokolt lenne. Ez által csökkenne leginkább
az erdei és a mezőgazdasági vadkár is. Szükség
lenne un. bemutató vadaskertekre is, ahol a
városlakó emberek jobban megismerhetnék a vadak
természetes viselkedését, mint az állatkertekben.
Kácson is lehetne vadaskerteket létesíteni.
Az ehhez szükséges természeti adottságaink kiválóak!
A legrégebbi vadaskertek létesítői az ókori
asszir királyok voltak, akik a maguk és vendégeik
szórakoztatására oroszlánt, tigrist, vaddisznót,
antilopot és más vadállatokat tartottak.
A magyarországi vadaskertek létezéséről szóló
első írásos emlékünk 1238-ból
való. A XIII. században már
minden nagyobb királyi rezidenciát paloták,
kúriák, vadaskertek vettek körül. Az első bükki
vadaskertet Nagy Lajos király létesitette 1355-ben
Diósgyőrben. A diósgyőri várban 120 udvari vadász
mellett 60 kutyapecér, 40 solymász és 200 íjász
szolgálta az eredményes vadászatokat. A vadaskertek
létesítésének és működtetésének több célja volt.
Legfőbb célja volt a vadászathoz szükséges vad
helyben tartásával a vadászat eredményességének
biztosítása , a nagy lakomák vadhússal történő
ellátása. A vadaskertek voltak szinterei egy-egy
idegen állatfaj meghonosításának is.
A
Bükk Hegység legismertebb vadaskertjei Diósgyőr,
Felsőtárkány, Szilvásvárad, Bükkszék, Erdőkövesd
erdőségeiben voltak. A Kács - Tibolddaróc
- Cserépváralja háromszögben is volt
egy vadaskert, aminek a helyét a téképen még
ma is fel szokták tüntetni. Érdekességként megemlítendő,
hogy Tibolddaróc egyik névadója a "Daróc"
tulajdonképpen királyi vadász foglalkozású ember
neve volt, aki csappantyúkkal, nyilakkal vadászott
és állati bőröket preparált.
A vadaskertekben folytatott tudatos vadgazdálkodás
(honosítás, tenyésztés) eredményeként elszaporodott,
majd a vadaskertek megszűnése után szabadon
engedett vadak utódai alkotják még mai is a
Bükk Hegység nagyvad állományának genetikai
alapjait.
